Kapcsolat

Cím: 1074 Budapest Erzsébet krt. 40-42, I./3

Tel: +36-70/355-72-25

gutenberg.intezet.iroda@gmail.com

Web: https://www.gutenberg-nyelviskola-budapest.hu

Hétfő: 9.00 - 19.00

Kedd: 9.00 - 19.00

Szerda: 9.00 - 19.00

Csütörtök: 9.00 - 19.00

Péntek: 9.00 - 19.00

Szombat: Zárva

Vasárnap: Zárva

 

_________________________

Nyilvántartási száma: 57533465

Adószáma: 59490362-1-42

Statisztikai számjel: 59490362-8559-231-01

Megosztás

Vizsga 5/a kérdés

Alkotmányos alapismeretek vizsga

5 a) A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás

A magyar nép eredete

A magyar nép eredetének és kialakulásának megismerésében fontos szerepe van a nyelvtudománynak és a néprajztudománynak.

A nyelvtudomány a különböző nyelvek összehasonlításával megállapította, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. A néprajzi kutatások szerint az ősi hiedelemvilág és világkép is kapcsolatot mutat a magyarság és finnugor rokonai között.

A magyarok ősei kezdetben halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Később egyre nagyobb szerepet kapott az állattenyésztés, majd a magyarság nomád életmódra tért át.

A nomád állattenyésztő életmód azt jelentette, hogy az emberek az állataikkal együtt időről időre új legelőterületekre költöztek. Ez az életmód is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság hosszú vándorlás során egyre nyugatabbra került.

A magyarok ősi szállásterülete

A magyarok ősei az ókorban Európa keleti szélén, a Káma folyó vidékén éltek.

A magyarság előtörténete hosszú folyamat volt. A magyarok ősei fokozatosan elszakadtak nyelvrokonaiktól, és nyugat felé kezdtek vándorolni.

A nyugat felé vándorló magyarság első európai szálláshelye a Dél-Urál és a Volga folyó között volt.

Később innen továbbvándoroltak.

A vándorlás fontosabb állomásai

Káma folyó vidéke → Dél-Urál és Volga vidéke → Levédia → Etelköz → Kárpát-medence

Levédia

A magyarok következő fontos szállásterülete Levédia volt.

A forrás szerint a magyarok körülbelül 300 évig élhettek Levédiában.

Levédia az Etelköztől keletre feküdt.

Ebben az időszakban a magyarság már főként nomád állattenyésztő életmódot folytatott.

A 9. század elején azonban keletről újabb népmozgás indult meg. A besenyők nyomása miatt a magyaroknak ismét tovább kellett vándorolniuk nyugat felé.

Etelköz

A magyarok Levédia után Etelközben telepedtek le.

Etelköz az Al-Dunáig terjedő terület volt. A magyarok körülbelül 80 évet tölthettek ezen a vidéken.

830 körül a magyarság már a Fekete-tenger északi partján élt. Az ókori szerzők ezt a vidéket Szcítiának nevezték.

Itt történt a magyarság politikai szerveződésének egyik fontos lépése:

létrejött a hét magyar törzsből álló törzsszövetség.

A magyar törzsek egyre szervezettebb közösséget alkottak, és ebben az időszakban több nyugati hadjáratban is részt vettek.

Miért hagyták el a magyarok Etelközt?

A 9. század végén a magyarok részt vettek a térség háborúiban. A Dunántúl nagy részét ekkor szláv fejedelmek kormányozták.

A magyarok egy időben a bizánci császár szövetségeseként a bolgárok ellen harcoltak.

Közben azonban keletről tovább erősödött a besenyők nyomása.

A besenyő támadások miatt a magyaroknak új hazát kellett keresniük.

Ez közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság elindult a Kárpát-medence felé.

A magyar törzsszövetség vezetése

A honfoglalás idején a magyarság élén két fejedelemállt.

Kende

A kendeviselte a vallási és szakrális vezető szerepét.

Gyula

A gyula volt a tényleges politikai és katonai vezető.A kettős fejedelemség rendszerét a magyarok valószínűleg a kazároktól vették át.

A honfoglalás

895-ben, Árpád vezetésével megkezdődött a magyarok bevonulása a Kárpát-medencébe.

A magyarok a Kárpátok hágóin keresztül, több irányból érkeztek a Kárpát-medencébe.

Ezt az eseményt nevezzük honfoglalásnak.

Honfoglalás = a magyarok Kárpát-medencében történt letelepedése Árpád vezetésével.

A honfoglalás tehát nem egyszerűen egy hadjárat volt, hanem a magyarság új hazában történő letelepedése.

A honfoglalás történetét Anonymus írta meg.

A honfoglalással a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében, de továbbra is jelentős katonai erőt képviseltek.

A honfoglalást követően megkezdődött a zsákmányszerző hadjáratok, vagyis a kalandozások kora.

A magyar harcosok Európa különböző területeire vezettek hadjáratokat.

A kalandozások egyik fontos célja a zsákmányszerzés volt.